Beszámoló a 2023. 08. 08-11-e közötti belföldi szakmai útról
A négy napos programhoz 20 lelkes fő csatlakozott. Kedden reggel jó hangulatban indultunk Gödöllőre a Specialmix Kft-hez. Kisgergelyné Király Andrea várt bennünket, aki mesélt elmesélte nekünk, hogyan is alapították meg a kertészetet. Először csak otthon dolgozott a gyermekek mellett, majd 9,5 hektáron termesztettek dísznövényeket. Ma már 17 hektáron dolgoznak. Az elmúlt napok viharos időjárása megnehezítette az életüket. Ennek ellenére mi egy csodaszépen rendezett telepet láttunk. A forgalmuknak jelenleg kb 18%-át teszi ki a kiskereskedelem, de egyre többen jönnek hozzájuk. A fóliákat régen gázzal fűtötték, de már átálltak fa gázosító kazánra, mely nagyon jó hatékonysággal működik. A telephelyen földkeverék előállítása, csomagolása, valamint vörösfenyőkéreg feldolgozása is folyik. Ezeket főleg viszonteladóknak forgalmazzák külföldi alapanyagból. Andrea saját kertéjét is megmutatta nekünk, mely parknak is beillik.
A nap következő állomása a Botaniq Tura Kastély parkja volt. A park területe hét hangulat – egységre osztható: az idő, az erdő, a nyugalom, az utazás, az álom, a játék, a hetedik a gyémánt. A part karbantartásán helyi csapat dolgozik.
Tóalmás – Andrássy kastély. Keresztény alapítvány működik a kastélyban, akik nyáron táborokat tartanak, évközben 2 éves Bibliaiskolát. Az épület külső megóvására sok jelet nem láttuk, bízunk benne, hogy azért erre is oda fognak figyelni. Érdekesség, hogy itt forgatták a 60-as évek közepén a Tizedes és a többiek film több jelenetét.
Mielőtt a szállásunkra utaztunk volna a nap utolsó állomása a Maróti Díszfaiskola volt. A Maróti Díszfaiskola Kft több generációs családi vállalkozás. A tradíciókra épített faiskolát 1990-ben létesítették, Budapesttől 40 km-re, Tóalmás határában. Jelenleg 5 ha konténer telepen és 20 ha szabadföldi területen termesztenek edzett, a szélsőséges környezeti hatásokat jól tűrő örökzöldeket, fákat és cserjéket. Saját törzsültetvényről szaporítanak. A piacon megjelenő sok új fajta tesztelését telephelyünkön végzik. A faiskola specialitásai a konténeres és szabadföldi fenyőoltványok nagy fajta- és méretválasztéka, géppel, gömb és kúp formára nyírt örökzöldek, valamint többször iskolázott szoliter cserjék előállítása.
Bánkúti szállásunk igazán biztosította a nyugodt pihenést. Igazi csend vett körül bennünket. Másnap így teljesen kipihenten indultunk Noszvajra a Barlanglakások bebarangolására. A török hódoltság idején mutatták meg a törökök, hogy mire használhatnák a köves részt a helyiek. A kivájt köveket a faluban építkezéshez használták. A múlt század első harmadában a település lakosságának 20 %-a élt ezekben a lakásokban, melyek mai napig használatban vannak, ugyanis művésztelepet alakítottak ki a területen.
Utunk következő állomása De La Motte kastély, mely a magyar barokk kastélyépítészet ékszerdoboza. Építészeti megoldásaiban igazi illúzionista épület. Idegenvezetőink az épület történetén kívül érdekes életképeket is elénk tártak, valamint a barokk énekeket is élőben hallgathattunk. Az épület sok funkciót töltött be, TSZ, bíróság is helyett kapott, illetve üdülőként is használták.
Következett a „Bükki Füvesemberként” elhíresült Gyuri bácsi gyógynövénykertje. Gyuri bácsi már sajnos nincs közöttünk, de lánya lelkesen folytatja a megkezdett munkát. A 2020-ban kialakított új kertet volt módunk megtekinteni. Ez a turisztikai célokat is szolgáló gyógynövénykert, ahol közel 150-féle növényt csodálhatnak meg, a legismertebb fajok pedig egy látványos, hársfalevelet mintázó ágyásba kerültek. A népgyógyászat és Szabó Gyuri bácsineve elválaszthatatlanul összeforrt a mai magyar köztudatban. Gyuri bácsi az egyik legismertebb képviselője volt a mai modern népgyógyászatnak és a gyógynövényes gyógyításnak. Tudását gyermekkorában a nagymamájától kapott ismeretek alapozták meg, a családi legendát gyakran emlegette előadásaiban.
Csütörtökön folytattuk a környék megismerését. Az aggteleki cseppkőbarlang lett a nap első állomása. Egy rövid túrán vettünk részt. A barlang egy részét már az ősember is használta téli szállásként, erről koromnyomok tanúskodnak a falakon. Jelenleg 30 km hosszú és még mindig folyamatos a feltárás. A barlang egy része áthúzódik Szlovákia területére, de a barlangon keresztül a két országba nincs átjárás.
A csodaszép sokszáz éves cseppkőoszlopok után Tornaszentandrásra látogattunk, ahol Árpád-kori templomot néztünk meg. A régi román stílusú templomot Magyarországon szokatlan módon, a tiroli szokásnak megfelelően kettős szentéllyel építették, és a bányászok ottani védőszentje, Szent András tiszteletére szentelték fel. A török időkben leégett és néptelen lett a falu 150 évre. 1970-ben restaurálták és visszaadták a templom középkori jegyeit.
Rövid látogatást tettünk Bódvalenkén. 2009 óta Pásztor Eszter kezdeményezésére az Európa Műhely Kulturális és Közművelődési Társaság roma művészeket kér fel a tűzfalak kifestésére (ehhez a kiválasztott falat újra vakolják). 2010 szeptemberétől a program fő támogatója a Magyar Református Szeretetszolgálat Közhasznú Alapítvány. Bár a képekről Bódvalenkét mind gyakrabban „freskófalunak” hívják, ezek a képek valójában nem freskók, hanem seccók, mivel a festéket a megszáradt vakolatra viszik fel. Ez az egész világon egyedülálló látványosság.
Edelényi kastély zárta a napunkat és ott egy igazán jól felépített idegenvezetés. Egy játékfilmből megismertük a kastély fénykorában készült falfestmények eredetét és a lakók életét. Majd idegenvezetőnkkel körbejártuk az épületet, mely impozáns módon került felújításra. A program tervezésekor még bizonytalan volt, hogy egyáltalán újra megnyílik-e a nagyközönség előtt az épület. Aki erre jár feltétlen látogassa meg az épületet, melynek múltjában voltak dicstelen időszakok is. Volt itt börtön, szociális lakás, óvoda, de szovjet főhadiszállás is. Az aktuális lakók lassacskán elhordták a bútorokat is, így saját tárgyakkal az épület nem büszkélkedhet. A falfestéses rekonstrukciója viszont tökéletesen sikerült.
Elérkeztünk utunk utolsó napjához, amikor is az Acsaújlakon lévő magántulajdonban lévő kastély tekintettük meg. A kastély felújításra került, és gyakorlatilag eredeti állapotában van, de magán viseli az épp aktuális tulajdonos szenvedélyeit. Például a 90-es éveken egy német vadász tulajdonát képezte az épület. Tőle származnak az ólomüvegeken lévő vadászjelenetek.
Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert lett a belföldi út utolsó állomása. Klasszikus angol kert volt. Az 1800 évek vége felé, néhány évtized alatt Band Henrik főkertész irányítása mellett, óriási költségekkel létrejött a kor stílusának megfelelő, szentimentális tájképi kert, pontosan a mai kert kiterjedésének megfelelően. Ennek stíluselemeit (tagolt felszín, tórendszer, mesterséges vízesés, tágas tisztások, nagy vue-k szélükön különleges színű vagy alakú fákkal, stb.) és a múlt felé forduló, historizáló életérzést kifejező kerti építményeket (Vízimalom, Műrom, Sziklaalagút) mindmáig láthatjuk.
Négy hosszú és tartalmas nap áll a résztvevők mögött. Volt benne szakmai, de történelem és jelenkor látnivalói is. Így kerek és egész a belföldi út!
Várunk minden érdeklődőt a következő utunkra!
